A Der Spiegel ismét a német mainstream sajtóra egyre inkább jellemző arrogáns előadói hangnemben szólalt meg.
A friss cikk címe: „Hogyan szelídítsük meg a jobboldali populistákat”, ahol a szerző már a legelején leszögezi, hogy „évekig az autokraták és a populisták erősödtek, de a demokrácia erősebb”.
A szerző azzal érvel, hogy a „jobboldali populisták”, mint például a Svéd Demokraták (SD), Giorgia Meloni olasz miniszterelnök és Donald Trump volt amerikai elnök „megszelídíthetők”. Marine Le Pen francia elnökjelölt és Orbán Viktor magyar miniszterelnök „előrenyomulna a demokrácia fellegváraiban” Trump mellett – mondta –, de az autokraták győzelmi sorozata idén korántsem volt megszakadatlan.
A cikk üzenete nem teljesen egyértelmű, a példákat összekötő szerzőnek az a látszólagos meggyőződése, hogy a jobboldali politikusok győzelme a demokratikus választásokon valójában a mátrix hibája, és az intézmények feladata „visszaállítani” a liberális demokrácia rendje.
Ami az első példát illeti, a bevándorlásellenes SD lett a második legerősebb svéd párt a szeptemberi választásokon. A bulit egy hagyományos kordon szaniter a svéd politikában, de mára lehetetlenné vált megkerülni. A két svéd jobbközép párt, a Mérsékeltek és a Kereszténydemokraták az SD külső támogatásával alakíthatott kormányt. Az SD-nek valóban finomítania kellett retorikáján az évek során, hogy a jobbközép pártok tárgyaljanak vele, de az, hogy sikerült, elsősorban a párt jelentős támogatásának köszönhető.
A jobboldali koalíciót vezető Giorgia Meloni megnyerte az olasz választásokat, és kormányt alakított. Mire utalhat a szerző „szelídítésként” az ő esetében?
Olaszországban óriási volt a felháborodás, amikor
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a választások előtti napokban nyíltan megfenyegette az olaszokat, hogy ha „nem megfelelő” kormányt választanak, Brüsszelnek lesz módja megbüntetni őket – akárcsak Magyarország és Lengyelország esetében.
Az újságírótól meglehetősen cinikus dolog pozitívan festeni egy ilyen kijelentést.
Marine Le Pen nem nyerte meg a tavaszi elnökválasztást, pártja azonban minden eddiginél több mandátumot szerzett a francia törvényhozásban. Az amerikai republikánusoknak nem sikerült többséget szerezniük a szenátusban, de a képviselőházban igen. Donald Trump nem indult a versenyen, hanem csak az általa támogatott jelöltek. Azt, hogy az eredmény hogyan befolyásolja Trump helyzetét, bonyolultabb megítélni, mint egy eklektikus tengelyre helyezni, amely Orbán Viktortól a Svéd Demokratákig terjed.
Végül Magyarország példája:
Orbán Viktor és a Fidesz fölényesen nyerte meg az áprilisi választásokat, negyedszer szerezte meg a kétharmados többséget.
Csak napokkal a választások után Von der Leyen bejelentette a jogállami eljárás elindítását. A helyreállítási alapról és az uniós forrásokról folytatott intenzív tárgyalásokkal a magyar kormánynak sikerült részsikert elérni az év végéig, de a Bizottság továbbra is új feltételeket szab.
Ne felejtsük el, hogy miközben az Európai Bizottság a magyar források visszatartásával fenyeget, a USAID bejelentette, hogy a „demokratikus intézményeket, a civil társadalmat és a független médiát” kívánja megerősíteni Magyarországon azáltal, hogy finanszírozza azokat a civil szervezeteket és sajtóorgánumokat, amelyek várhatóan jönni fognak. kizárólag a kormányellenes táborból.
A Der Spiegel tehát nehezen összehasonlítható politikai jelenségeket igyekszik egybegyűjteni, hogy igazolja saját tézisét. Nagyon gusztustalan azonban a demokrácia győzelméről beszélni, amikor az EU válasza a nemzetállami demokratikus választások eredményeire az európai adófizetőktől beszedett pénzekkel való zsarolás, és egy olyan helyzetben, amikor először a Covid, majd a háború tönkreteszi az európai gazdaságot.
Kiemelt fotó via Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs
