Egy adósságcsapdába került pedagógus arra számított, hogy januártól csak 200 ezer forint felett vonnak le a béréből, de kevesebbet utalt neki a Magyar Államkincstár, mint valaha. Hiába érdeklődött ő is, mi is az állami szervnél, magyarázatot nem adtak, márciusban viszont a korlátlan levonás helyett csak egyharmadot csippentettek le a fizetéséből.
Hiába módosította a végrehajtási törvényt tavaly ősszel az Országgyűlés úgy, hogy januártól a fizetésekből a korábbi 142 500 forinttal szemben csak 200 ezer forint felett lehet korlátlanul levonni az adósoktól, a jelek szerint nem mindenhol tartják ezt be. Egy tanár jelentkezett a szerkesztőségünkben a fizetési papírjával, amely szerint
„Gondolhatja, mit éreztem, amikor megláttam, mekkora összeg érkezett a számlámra, 200 ezer forintra számítottam a jogszabály-módosítás miatt. Az iskolám a Magyar Államkincstárhoz fordult, hogy magyarázatot kérjen, mert a tanárok fizetését az államkincstár bérszámfejti, én is írtam a kincstárnak, de válasz egyelőre nem érkezett. Nem hivatalosan azt magyarázták a gazdasági ügyintézőnknek, hogy januárban már kaptam egy százezer forintos korrekciót, és a kettő együtt meghaladja a kétszázezer forintot. A korrekciónak viszont semmi köze a januári fizetésemhez, azt azért kaptam, mert amikor novemberben elértem a nyugdíjkorhatárt, valamit elszámoltak” – mondta a pedagógus, aki azt kérte, hogy se az ő, se az intézménye nevét ne írjuk le.
A tanár hiába ment november második felében hivatalosan nyugdíjba, a tankerület ezzel nem foglalkozott, és az államkincstár sem vette ezt figyelembe, amikor a novemberi és december bérszámfejtést végezte. „Amikor aztán januárban megérkezett a nyugdíj-folyósító határozata, végeztek egy új számfejtést, amely szerint 105 140 forinttal tartoznak nekem, és ezt kiutalták” – magyarázta a tanár, aki szerint ezután kavarodhattak össze a dolgok. „A novemberi és decemberi javítást hóköziként hozzászámolhatták a januári munkabéremhez, így érhette el a 200 ezer forintos limitet” – tette hozzá, megjegyezve, hogy így számolni abszurd.
Már több mint három hete annak, hogy megkerestük a Magyar Államkincstárt, milyen magyarázattal tudnak szolgálni az esetre, és hogyan szokták érvényesíteni a 200 ezer forintos limitet a fizetésekből való levonások esetén, de ahogy az érintett tanárnak, úgy nekünk sem reagáltak.
A szigorú levonás azért is érdekes, mert a végrehajtó által kiállított végrehajtási lapon arra hívta fel a tankerület figyelmét, hogy az adós tanár munkabéréből és egyéb juttatásaiból annak 33 százalékig vonja le kölcsöntartozás jogcímen a végrehajtást kérőnek, illetve a behajtási jutalékként végrehajtó irodának.
Kérdeztük a végrehajtót is, hogy tudomása szerint mi lehet az oka, hogy így járt el a levonáskor az államkincstár, az ő kérésének megfelelően történt-e a fizetési letiltás, de cikkünk megjelenéséig nem válaszolt.
Indoklást most sem adtak arról, hogy az éveken át alkalmazott korlátlan letiltásról miért tértek át – az adósnak természetesen kedvezőbb – egyharmados letiltásra.
A fizetési letiltások problematikájáról ősszel többször is beszámoltunk. Bár a fő szabály szerint a fizetések harmadát viheti el a végrehajtó, több tartozás esetén pedig legfeljebb a felét, a végrehajtásról szóló törvény lehetőséget ad arra, hogy akár korlátlanul elvonják az adós jövedelmét. Amíg cikkeink nyomán a parlament nem módosította a jogszabályt, addig a 2008 óta változatlan öregségi nyugdíjminimum ötszöröséhez (142 500 forint) kötötték azt az összeget, ami fölött korlátlanul elvihető a fizetés. Ennek eredetileg az volt a lényege, hogy a kimagaslóan magas keresetűeknél gyorsabban megtérüljön a tartozás. Azonban amíg korábban e rendelkezés alkalmazása esetén is a nettó átlagkereset fölötti összeg maradhatott az adósnál, vagyis nem lehetetlenült el a megélhetése, addig a pénzromlás és az átlagkereset-emelkedések miatt 2022-ben ugyanez az összeg a nettó minimálbérnek felelt már csak meg.
