A mai illemhely, vagy más néven toalett, már nem is emlékeztet az elődeire: kényelmes, higiénikus és a civilizációnk egyik gyöngyszeme. Az emberiség történetével párhuzamosan ment végbe az úgynevezett illemhely-evolúció. A bokrokban guggolástól hosszú út vezetett a manapság is használt angol WC-kig. Az emberi szervezet azonban nem tud lépést tartani a civilizáció fejlődésével: a gyors változásoknak temérdek váratlan és kellemetlen következménye lett. A cukorbetegség, a magas vérnyomás, az elhízás, az érelmeszesedés, az agyvérzés, szívinfarktus, szorongások, téveszmék, az aranyérbetegség és a rák előfordulásának a gyakorisága mind a modern életvitelünk miatt növekszik.
A természet lágy öle
Őseink vándorló életmódot folytattak, végérvényes letelepedésükig nem kellett foglalkozniuk azzal, hogy az étel és a széklet véletlenül se keveredjen. A természet lágy ölén, esetleg egy-egy táborhelynél egy-két karót leszúrva, abban megkapaszkodva végezték el dolgukat. Azokban az időkben ez volt a kényelmüket szolgáló megoldás. Mivel másnap tovább vándoroltak, nem számított nekik, hol marad utánuk „meglepetés”.
A letelepedés, a földművelés és a fix alvó és étkezőhely kapcsán vált problémává, ha a „szeretetcsomagok” nem kerültek elég messze az életterüktől. A későbbiekben Egyiptom, a Római Birodalom, illetve az ókori arab és görög nagyvárosok rendelkeztek folyamatos vízellátással, habár a széklet vagy a vizelet folyóvízzel történő leöblítésére már képesek voltak, az mégis inkább a gazdagok kiváltsága volt. Náluk az edényekkel leöblített salakanyagot általában csak kivezették az épületekből, ezzel tisztán tartva a belső környezetet.
Ahova a királynő is gyalog járt
Persze ez a fejlettség kizárólag a városi lakosoknak járt, a vidéki parasztság leginkább hanyag kézmozdulattal az utcákra borította az éjjeli edénye tartalmát. Ez a gyakorlat a középkori városokban is folytatódott, bár a várakban a nagy dolgok ürítésére azért ekkor is felhasználták a gravitáció nyújtotta lehetőségeket. Egyszerűen lyukakon keresztül pottyantották a várfal külső részéhez az ürüléket a megfelelő magasságba épített illemhelyekről. S bár fa ülőke már volt, a nemesség azért sokáig ragaszkodott a bilikhez, amelyeket még az ebédlőasztalokhoz sem voltak restek magukkal vinni olykor. A világ első öblítőszeleppel ellátott WC-jét Sir John Harrington találta fel a 16. században. Az Ajaxnak elnevezett szerkezetből még I. Erzsébet is kapott egyet ajándékba, de a legenda szerint túl hangosnak találta, így inkább továbbra is a bili fölé guggolt, ha rájött a szükség.
A WC aranykora
Kezdetben még luxuscikknek számított, és nyilván csak a gazdagok házaiban fordult elő, de a 20. század közepére a WC esszenciális része lett a fürdőszobák berendezésének. Az ipari forradalom hatására már a 19. századtól kezdtek egyre szélesebb körben terjedni a modern, vízöblítéses vécék, amelyek maximálisan kiszolgálták a használót, és extra kényelmessé tették a „trónolást”. Pár egyszerű szabály betartásával higiénikusan, szagok és emlékeztető jelek nélkül végezhette bárki a dolgát. Ma pedig akár olyan intelligens WC-kel is találkozhatunk, amelyekbe rádiót, karfafűtést, LED-es világítást, a végbélnyílás vízzel öblítését vagy annak szárítását, automata fenéktörlést, illatosítást, önfertőtlenítést vagy akár masszázsfunkciót is beépítettek. Ám ennek a luxusnak néha bizony ára van.
A luxus ára: az aranyér
A guggolás ősidők óta természetes vécézőhelyzet, hiszen az emberi végbél nem úgy lett kitalálva, hogy ülés közben könnyedén kinyíljon. Hérodotosz, görög történetíró már az egyiptomiakkal kapcsolatban is kiemelte, hogy a nők állva, a férfiak pedig guggolva könnyítettek magukon. Aranyér is szinte csak azokban az országokban létezik, ahol a székelés ülve történik. Hiszen a sokáig tartó ülés és erőlködés miatt túlságosan nagy nyomás nehezedik a gátra és a végbél környékére, ami miatt a fala megnyúlhat, az alatta lévő kötőszövet rögzítő hatásának az elvesztése miatt előesik a végbélnyálkahártya alatt található aranyeres fonat, és a végbélnyíláson kívülre kerül. Ha ez begyullad vagy a vér megalvad benne, akkor nedvedzéssel, vérzéssel, kellemetlenül kemény, fájdalmas csomókkal járhat.
Használjunk Proktis-M-et, és tartsuk be az illemhely-etikettet!
Ahhoz, hogy megelőzzük az aranyeret, érdemes betartanunk néhány alapvető szabályt. Ne ücsörögjünk 5 percnél tovább a WC-n, és igyekezzünk felvenni a guggoláshoz legjobban hasonlító pozitúrát! Ehhez elég megemelni a lábainkat, azaz „trónolás” közben egy 15-20 cm magas sámlira vagy bármilyen támasztékra helyezni azokat, és picit előredőlni, miközben a dolgunkat végezzük. Így nem lesz szükség erőlködésre. Ha mégis kijönne az aranyerünk, használjuk a Proktis-M kúpot és Proktis-M Plus kenőcsöt, amelyek kifejezetten aranyeres panaszok kezelésére szolgáló készítmények. A micellákba „csomagolt” hialuronsavnak és a gyógynövényi összetevőknek köszönhetően erősíthetik a meglazult kötőszövetek szerkezetét, javíthatják azok hidratáltságát. A Proktis-M termékek gyógynövényi összetevői között több gyulladás- és fájdalomcsillapító tulajdonságokkal rendelkező kivonat is található, amelyek enyhítik az aranyér kellemetlen tüneteit.
Patikában kapható gyógyászati segédeszközök / Fotó: Phytotec Hungária Bt.
A KOCKÁZATOKRÓL OLVASSA EL A HASZNÁLATI ÚTMUTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT!
