Ha csak a pénzügyi statisztikából indulunk ki, nem tűnik drámainak a helyzet, van megtakarított pénze a magyaroknak, de valójában a társadalom egy jelentős része ebből semmit nem lát. Kállay András befektetési szakember, a Grémium az Utódlásért Egyesület elnöke szerint mindössze 100–200 ezer család volt képes fenntartani a válság előtti életszínvonalát, a többiek vagyoni helyzete érdemben romlott a magas infláció miatt. A társadalom egészében a nettó pozíció – vagyis a vagyon szembeállítva az eladósodottsággal – látszólag nem gyengült, ám a valóság az, hogy a „felső tízezerbe” tartozók mérsékelt hiteligénye torzítja a képet, a társadalom alsóbb rétegeiben egyre többen kénytelenek személyi kölcsönökkel, folyószámlahitelekkel kipótolni a jövedelmüket. Kállay András szerint mára eljutottunk oda, hogy tízből hét családnak a hó végére csak az – időközben szintén értékét vesztő – ingatlana marad mint felmutatható vagyon, ők tehát nem tudnak kijönni a havi jövedelmükből.
A vagyoni aránytalanságokat jól mutatja, hogy a tizedekre osztott társadalomban a legtehetősebbek birtokolják a bankképes likvid vagyon 60, illetve a cégtulajdonok több mint 80 százalékát. Ebben a körben masszívan 100 millió forint felett van az átlagos vagyon, de még közülük sem tudta mindenki átvészelni sebesülések nélkül a nehéz időket. Eközben az átlagos vagyont a társadalom egészében családonként 50 millió forintra becsülik a szakemberek, a még pontosabb képet mutató medián érték pedig mindössze néhány tízmillió forint lehet, és ebbe beleértik az ingatlanvagyont is.
A beszélgetésben szót ejtünk a kormány legújabb pénzgyűjtési akciójáról, az állampapír-kereslet növeléséről, arról, hogy erre mekkora vagyon mozdulhat meg, hogyan reagálhatnak a nagybefektetők az agresszív kampányra, elfordulnak-e a magyar piactól, a rendeleti úton hozott döntések miatt veszélyben látva a jogbiztonságot, valamint arról is beszéltünk, hogy miért nem tudtak felkerülni magyar üzletemberek harminc év alatt sem a régiós gazdaglisták élére, és ebben hozhat-e változást a NER.
