Óriási építkezésekkel érkeznek az akkumulátoripari beruházások keletről, a CATL egymagában 7 milliárd eurós projektről állapodott meg a magyar kormánnyal, de eurómilliárdokban mérhető a koreai Samsung, az SK On és egy sor más keleti invesztor befektetése is. A kormány nem rejti véka alá, hogy ezektől az óriásberuházásoktól reméli a gazdasági növekedést, és idecsábításuk érdekében maximális támogatást nyújt. Egymás után nőnek ki a földből a több száz hektáros területekre kiterjedő, főleg az elektromosautó-iparhoz kapcsolódó gyártóbázisok – a kínai BYD-ről nemrég derült ki, hogy az eddig ismertnél is nagyobb területen építkezik Szegeden, és ehhez 4 millió tonna alapanyagot utaztat Kínából a Dél-Alföldre. (A magyar beszállítók tapasztalatairól a BYD építkezésén, a diktált szerződési feltételekről lásd keretes írásunkat.)
Ám ez nem jelenti azt, hogy a magyar építőipar számára eljött volna a Kánaán, sőt úgy fest, semmit sem éreznek a konjunktúrából.
Mire építőipari szempontból elkészül egy török vagy ázsiai nagyprojekt, a beruházási érték 80 százaléka ki is megy az országból
– érzékeltette kérdésünkre a helyzetet Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) elnöke.
Annak nyomán kerestük meg az elnököt, hogy több hazai építőipari cég vezetője, illetve tulajdonosa is egybehangzóan arról számolt be lapunknak: esélytelenek az ázsiai befektetők gigaprojektjein, a magántőke nagyberuházásait ugyanis ázsiai – főleg koreai és kínai – cégek viszik el.
Az egyikük egy koreaiak által készített felmérésről beszélt, melyben azt vizsgálták, hogy a vendégmunkások vagy a magyarok hatékonyabbak-e.
Megesett, hogy a másnapi határidő miatt a fővállalkozó arra kérte a magyar alvállalkozót, addig ne hagyják abba a munkát, amíg készen nem lesznek. Ehhez éjjel is dolgozni kellett volna, amit nem vállaltak. Az indiai munkások viszont hajlandók voltak egész éjjel dolgozni. A magyarok túlórapénzt, pótlékot kérnek, ez a távol-keleti dolgozóknál nem így van, nekik normálisnak számít, hogy folyamatosan 12 óráznak – ecsetelte forrásunk.
Szerinte ezzel lehetetlen versenyezni, mert a távol-keleti cégek itthoni építkezésein a bérek kínai szintűek, a hatósági előírásokat pedig nem tartják be. Nemcsak az építőipari cégek, hanem a munkaerőpiac és végeredményben az egész magyar gazdaság megérzi a bajt – vetítette előre egy olyan magyar székhelyű vállalkozás vezetője, mely korábban gigaépítkezéseken volt beszállító.
„Félünk, hogy kiszorul a magyar építőipar”
Mindez akkor éri a hazai cégeket, amikor amúgy is drámai az építőipar visszaesése. A 2022-es stagnálás után tavaly 5 százalék volt a termeléscsökkenés, és az év eddig eltelt része alapján valószínűsíthető, hogy az idén sem vesz lendületet az ágazat. Az önkormányzati és állami megrendelések 70 százalékkal estek vissza tavaly, ami összefügg azzal, hogy a költségvetés óriásdeficitje miatt rengeteg beruházás elhalasztásáról döntöttek. Bár a fejlesztések nem végleg kerültek le a napirendről, nem jó jel, hogy az elhalasztott beruházások előkészítése nem tart ott, hogy a közeljövőben megkezdődhessenek a közbeszerzések. Az építési tárca által szorgalmazott új törvény szerint az állami beruházások esetében kiviteli terv mélységű előkészítés kellene ehhez, itt pedig nem tartanak a projektek. A bejelentések alapján június végére várható azon beruházások listája – fontossági sorrendben –, melyeket a következő tíz évben megvalósítanak. Úgy tűnik, a választási kampány nem tett jót, némi csúszás látszik az ügymenetben – foglalta össze Koji László a közpénzes beruházásokkal kapcsolatos kilátásokat.
Ami az EU-n kívülről érkező befektetéseket illeti, „nyugtalan a szakma, félünk, hogy kiszorul a magyar építőipar” – fogalmazott az elnök. Különösen a Távol-Keletről és Törökországból érkező beruházóknál jellemző, hogy a cégek magukkal hozzák az általuk felhasznált
- alapanyagokat,
- kivitelezőkapacitást,
- munkaerőt,
- mérnököket
– azt mondják ugyanis, hogy túl drágák vagyunk nekik. Olyan céggel valóban nem lehet versenyezni, ahol
- a dolgozókat napi 12 órában foglalkoztatják,
- a munkavédelmet, -egészségügyet kiiktatják,
- és uniós forgalomba hozatali engedély nélküli termékeket használnak
– sorolt az elnök néhány elemet, szerinte miért kerülnek versenyhátrányba a magyar vállalkozások.
„Az ÉVOSZ versenyegyenlőséget sürget, ellenkező esetben a magyar vállalkozások a következő tíz évben biztosan nem tudnak olyan olcsón dolgozni, mint a távol-keletiek” – szögezte le Koji László. És azt is, hogy létezik megoldás: példaként a német gyakorlatot említette. Németországban 35 ezer magyar dolgozik az építőiparban, és a németek sem tudnak olcsóbban dolgozni náluk, de vannak korlátok: a cégeknek például a német bértarifákat kell alkalmazni, és a vállalási árak legfeljebb 10 százalékkal mehetnek a német szint alá. A szociális partnerekkel kötött egyezség miatt ezekhez a feltételekhez tartják is magukat, és szigorúan ellenőrzik a teljesítést.
A magyar építők szakmai szövetségének is van megoldási javaslata, ezzel kilincselnek az illetékes minisztereknél. Mint minden évben, február végére elkészítették az ágazat súlyponti problémáit összegző dokumentumot és a megoldást is bemutató javaslatokat, ennek a szakmai egyeztetése folyamatban van.
Megoldás lenne a hazai beszállítói arány kikötése
Azt kéri az ÉVOSZ, hogy a befektetők támogatásánál kössék ki a magyar beszállítói arányt, ahogyan az például a Paksi Atomerőmű új blokkjai esetében történt. Ott – a 2014-ben kötött megállapodás szerint – 40 százalék hazai beszállításról volt szó, a Horn-kormány idejében pedig még többet, 50 százalékot kötöttek ki a külföldi befektetőknek. Most viszont drámai a helyzet: a nagyberuházásoknál amikorra elkészül az építőipari rész, a befektetési érték 80 százaléka már ki is ment az országból, de
A beáramló pénz így nem a magyar piacon dolgozó cégeknél, hanem az EU-n kívül csapódik le.
![Hiába a sok ázsiai nagyberuházás, vállalhatatlan feltételeket diktálnak, hoppon marad a magyar építőipar 2](https://s.24.hu/app/uploads/2024/06/central-0838977707.jpg)
Ezen kívül komplex, helyszíni ellenőrzésekre lenne szükség az ÉVOSZ szerint, melyek keretében megvizsgálják, hogy a cégek megfelelnek-e az EU-ban, illetve Magyarországon előírt adózási, foglalkoztatási szabályoknak, illetve a felhasznált anyagok tekintetében a minőségi előírásoknak. Az ellenőrzés akkor lenne hatékony, ha az illetékes hatóságok egy időben szállnának ki, egyszerre vizsgálnák a különböző feltételek meglétét, a szabályok betartását – a felhasznált eszközök anyagok műszaki paraméterei tekintetében például laboratóriumi vizsgálatokra lenne szükség.
Megkérdeztük a külföldi befektetőkkel tárgyaló Nemzeti Befektetési Ügynökséget (HIPA), illetve a szervezetet felügyelő és a külföldi tőkebeáramlást menedzselő Külgazdasági és Külügyminisztériumot:
- tudnak-e problémáról,
- hogyan tájékoztatják a külföldi befektetőket, milyen szabályokat kell betartaniuk, vonatkoznak-e rájuk a magyar, illetve az EU előírások,
- hogyan ellenőrzik ezek betartását,
- mit tapasztaltak az eddigi ellenőrzések során,
- és tervezik-e kötelező hazai beszállítói arány előírását, ha igen, mekkora arányt tartanak megfelelőnek?
Érdeklődésünkre cikkünk megjelenéséig nem reagált sem a Szijjártó Péter vezette tárca, sem a HIPA. Pedig az Orbán-kormány által kedvelt, a milliárdokat gyorsan termelő, a nemzetgazdaság szempontjából meghatározó területről van szó:
ha pedig az építésgazdaság értékláncának egészét nézzük az építőanyag-gyártástól a mérnöki tevékenységig, akkor már félmillió foglalkoztatottról beszélhetünk, és – háromtagú családokkal számolva – másfél millió ember mindennapjait meghatározó problémáig jutunk.
Nemrég még a jelentős részben külföldi kézben lévő építőanyag-gyártás miatt rohant ki Lázár János építési és közlekedési miniszter, de hazai építési vállalkozók szerint hamarosan egészen más lesz a probléma, mint hogy sikerül-e elmarni a magyar piacról a külföldi cement- és téglagyártókat. A távol-keleti befektetések nem állnak meg, átveszik az építőanyag-kereskedelmet – vetítik előre, távolabbra nézve pedig a felhúzott gyárakban a kínai költségszinten termelt áruval eláraszthatják nemcsak a magyar, hanem az uniós piacot is.