Legalábbis a szegedi dóm látogatóközpontjában álló szobor szerint.
Csodálatosan abszurd kortárs műről számolt be a magyar szobrászat legfurcsább példáit bemutató Trash of Köztér: Józsa Judit kerámiaszobrász Magyar lélek című munkájára a blogot író szerző, Benedek Kata művészettörténész sem talált igazán szavakat.
A korondi keramikus családból származó, 1994 óta Budapesten élő Józsa szobra 2015 augusztusában már biztosan készen volt, hiszen a hivatalos honlapján több szögből is jól látható kompozícióról saját Facebook-oldalán így mesélt:
Egy nagyméretű nyárfatörzs erős gyökereinek megtartó öleléséből, a középpontból, emelkedik ki a majdnem életnagyságú férfialak. Nem véletlenül férfi, az erősebbik nem – úgy érzem, hogy a magyar lélek erős. Ugyanakkor a nőiesség, a finomság, a szépség a felületen látható különleges matt ezüstszínű mázban rejlik, amely hordozza az aranyat, a fényt. A megtestesülő magyar lélek úgy emelkedik fel, hogy az anyagi világot szimbolizáló leple aláhullik és a honfoglalás kori lelet együtteseink tipikus palmetta motívumából, épül fel, szó szerint fonódik össze emberi alakzattá a nehéz agyag, a föld. „Porból lettünk- porrá válunk” – mondogatták gyerekkoromban az öregek otthon, Erdélyben. A földet úgy tudtam légiessé varázsolni, hogy nehéz technikát választottam: egy csipkeszerűen áttört térbeli alakot mintáztam, azonban az áttört részek és a palmetták a honfoglalás kori tarsolylemezeink fonásvilágát idézik, a mellkasi részen éppen a bezdédi tarsolylemez keresztje látható, de a nyaki résznél felfedezhetők a zempléni ivócsanak palmettái is. A fej és az arc alakításában a saját elképzeléseim szerint fontam össze a palmettákat, úgy, hogy a csillagszemű magyar lélek arca felderül, hiszen az arcot borító szín már inkább aranyban csillog, mintegy áldott fényben úszik… A föld, a por, a víz – az agyag, az égetéssel a tűz és a levegő, azaz a légies technikai megoldás teszi e kompozíció születését izgalmassá.
Józsa ezután hozzátette:
Nem véletlenül tűnik az első pillantásra torzónak ez az alakzat. Szimbolikus értelemben a magyar nemzetet megcsonkították, hol így hol úgy, mondhatom minden korban másként, máshogyan és máshol. Elképzelésem szerint ez a tény nyomot hagy a magyar lélekben, de nem húzza le, hanem csak az emlékét őrzi és a tanulságát minden veszteségének, mert azok a vállakat formáló palmetták úgy kanyarodnak, úgy fonódnak, hogy lelki szemeinkkel láthatjuk, hogy bármelyik pillanatban új ágakat hajtanak és nemcsak karokat, hanem akár szárnyakat is formálhatnak, hogy a magasba repítsék az erényekben gazdag, tiszta, szabad, magyar lelket…
A mindenki rejtett tripofóbiáját előhívó, szuggesztív szemgödreivel a látogatóra tekintő szobor a szegedi dóm látogatóközpontjában látható.
