Legutóbb három éve, a koronavírus-járvány sűrűjében esett róla szó.
Az elmúlt években számos alkalommal tűnt fel a sajtóban a Gellért-hegyi sikló terve, amit magánbefektetők, illetve az állam is szeretett volna megépíteni, majd az ügy perbe torkollt.
Ennek árnyékában szinte már meg is feledkezhettünk arról, hogy a koronavírus-járvány sűrűjében, 2020 júliusában a Magyar Közlönyben megjelent egy határozat, ami szerint a kormány megvizsgálja a Gellért-hegy és a Várhegy
kötélpályás összekötésének lehetőségét is.
Az ügyben akkor Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes kijelentette, hogy a tervnek a főváros ellenáll, Bardóczi Sándor főtájépítész pedig hozzátette:
Nem akarunk vidámparkot.
A tervezett vonal nyilvánvalóan nem a Zugligeti Libegőhöz hasonló nyitott, kétüléses padként, hanem zárt, a sípályákról, illetve turistákat nagy számban fogadó turistacélpontokról – Porto, Taormina, Barcelona, Szantorini – már jól ismert zárt, dobozszerű kabinos rendszerként valósulhatna meg, így a turisták által véletlenül elhullajtott üdítőspalackok, okostelefonok, vagy egyéb tárgyak nem jelentenének veszélyt a környék lakóira, illetve ingatlanaira.
A kormány azóta semmilyen módon nem hozta szóba a témát, a Magyar Közlöny szeptember 5-i számában megjelent kormányrendeletek egyikében – a Gellért-hegyi sikló építéséhez szükséges költségek megteremtéséről szóló pont után – a következő sorok olvashatók:
[A kormány] egyetért azzal, hogy a beruházási, üzemeltetési szakmai koncepció és megvalósíthatósági tanulmány kidolgozása során vizsgálni szükséges […] a Gellért-hegy és a Várhegy kötélpályás közlekedési összeköttetése megvalósításának lehetőségét.
A lehetőség tehát továbbra is fennáll, hogy a Várnegyed után annak környéke is nagy mértékben megváltozzon, nem feltétlenül egészséges irányba lökve a világörökségi látképet.
