Idén már 14, emberi sérüléssel járó medvetámadás történt Szlovákiában, és mintha változna az állatok magatartása is. Kevésbé félnek az embertől, egy halállal végződő eset után pedig a medve zsákmányőrző viselkedést mutatott
– mondja a 24.hu-nak Suba Imre, a Szlovák Vadászkamara igazgatója.
Tény, hogy természetvédelmi, ökológiai szempontból a nagyragadozók jelenléte kulcsfontosságú adott élőhelyeken. Az is tény, hogy az emberi élet védelménél nincs fontosabb, és mindent el kell követni a balesetek, sérülések és gazdasági károk minimalizálása érdekében. Az „élni és élni hagyni” alapszabályát azonban nehéz betartani, főleg ha az ember több száz kilós ragadozókkal közösen használja ugyanazon erőforrásokat. A békés egymás mellett élésre pedig nincs globális recept, mindenhol a helyben működő megoldásokat kell megtalálni.
A medvekérdés Szlovákiában régóta a közbeszéd tárgya. A vita nem éppen érzelem- és érdekmentes, az ország saját törvényei mellett ráadásul a nagyragadozók védelmét szolgáló erős uniós szabályozás is bonyolítja a helyzetet. Mindez a magyarországi széles nyilvánosságba nyilván nem jut el, és most sem célunk belemenni. Ami itthonról nézve feltűnő, hogy idén röpke két hónap alatt is – ha a medvék márciusi „ébredését” feltételezzük a téli álomból – vagy fél tucat, sérüléssel járó medvetámadásról számolt be a hazai mainstream média.
Laikus szemmel sok, nem rémlik, hogy az elmúlt években ennyire gyakran érkeztek volna hasonló hírek. Ezért kerestük meg Suba Imrét, északi szomszédunk vadászkamarájának vezetőjét a kérdéssel, hogy mi indokolhatja a medvetámadásokat, és valóban emelkedett-e a számuk?
Számháború zajlik
Mint említettük, 2024. január 1-jétől 14, sérüléssel járó medvetámadás történt Szlovákiában, további 31 alkalommal pedig az érintettek ép bőrrel jöttek ki a helyzetből – ez időarányosan több mint az elmúlt évek átlaga. Az okok igencsak összetettek, a szakember az állomány nagy méretét emeli ki egyik fő magyarázatként. Ez egyben a problémakör legbonyolultabb eleme is, tekintve, hogy a természet nem dolgozik számokkal, nem ismeri a „túl sok” fogalmát.
Amikor külső és vagy belső tényezők okán valamely faj túlnépesedik egy területen, az egyedek elvándorolhatnak, a zsúfoltság miatt kórokozók, élősködők tizedelik a populációkat, élelemhiány alakulhat ki, ami könnyen még az optimális szint alá is lökheti az állományt. Aztán újra sokasodni kezdenek, a természet hosszú távon egyfajta dinamikus egyensúlyt tart fenn. A baj ott kezdődik, amikor a vándorló, élelmet kereső állatok összeütközésbe kerülnek az emberrel, főleg, ha az érintettek kétméteres, háromszáz kilós barnamedvék. Ebből a szempontból a számszerű mutatók is kezdenek értelmet nyerni.
A Holdról is látszik, hogy sok a medve Szlovákiában, de az állomány méretéről csak a számháború megy évek óta. Pontos adatok nélkül pedig nem lehet a megoldáson dolgozni
– fogalmaz Suba Imre.
A medvék territoriális állatok, nem tűrik meg azonos nemű fajtársaikat a területükön. Párzási időszakban a hímek a bocsokat is megölik, ha tehetik, mert ezzel anyjuk újra készen áll a párosodásra. A felnőttkort elért állatok ezért útra kelnek, hogy megszerezzék a maguk birtokát: akár gazdátlan terület elfoglalásával, akár úgy, hogy mást elűznek.
A tér azonban véges. Épp ezen a héten bukkant fel egy medve a Nyitra közeli szántókon, és nyílegyenesen haladt a Duna felé, a szlovák alföld kellős közepébe. Sűrűn lakott, aktívan művelt mezőgazdasági régióról van szó, sűrű infrastruktúrával, az állat számára zsákutca, szinte borítékolható konfrontációja az emberekkel.
Erre az állapotra vonatkoznak a szakember szavai, aki szerint józanul gondolkodva túl sok a medve. Ezért lenne szükség pontos állományfelmérésre, amely alapján tudományosan megalapozott, a lehető legtöbb érdeket szem előtt tartó, hosszú távú stratégiát lehet alkotni. Utóbbihoz azonban a szlovák döntéshozókon túl szükség van az Európai Unióra is, a barnamedve ugyanis uniós oltalom alatt áll, ám a jelenlegi szabályozás túl általános, nem veszi figyelembe eléggé a helyi viszonyokat.
Zsákmánynak tekintette a holttestet?
A miértekre adható másik válasz, hogy a tapasztalatok szerint gyorsan és nagyot fordult a medvék viselkedése. Míg korábban határozottan féltek az embertől, elkerülték, menekültek előle, mostanában egyes állatok már vállalják a konfliktust. Sőt.
Március közepén az Alacsony-Tátrában fekvő Déményvölgy közelében túrázó férfira és nőre támadt medve, a páros tagjai más-más irányba menekültek. A nyomozás még tart, nem tudni pontosan mi történt, de a férfi sértetlenül túlélte, a 31 éves fehérorosz nőt viszont holtan találták súlyos fejsérüléssel, talán leeshetett egy szikláról. A lényeg viszont, hogy
amikor a keresőcsapat rátalált, a medve még ott volt a közelben, és olyan viselkedést mutatott a holttestnél, mint amikor a prédáját védi
– emeli ki Suba Imre.
A látszólag mellékes információ azért megdöbbentő, mert a medve nem tekint, nem tekinthet zsákmányállatként az emberre. Az idei támadók között volt kölykeit féltő anyamedve, és nagy számban kirekesztett, élőhelyüket kereső fiatalok – ők a legveszélyesebbek.
Éhesek, nyűgösek
Fontos mindezek mellett az évszak is. A közhiedelemmel ellentétben a barnamedvék nem alszanak klasszikus téli álmot, csak a táplálékban szegény időszakot vészelik át nyugalmi állapotban, lelassult életfunkciókkal zsírtartalékaikra hagyatkozva. Amennyiben a tél enyhe, és találnak elegendő élelmet – nem a hideggel van bajuk, medvebundában nehéz fázni –, akkor sokat vannak ébren, az idei melegben pedig több egyed végig aktív maradt.
Akár így, akár hosszabb pihenő után ébredve, de a szűkös tél után az állatok legyengültek, éhesek, így aztán kora tavasszal sokkal ingerlékenyebbek, mint a későbbiekben. Illetve a hirtelen jött melegben több ember indul túrázni, gyakoribbak a találkozások.
Végezetül mit lehet tenni? Egyelőre semmit.
A kormány létrehozott egy bevetési egységet a problémás medvék kezelésére, megpróbálják elfogni és átköltöztetni őket. Egyrészt azonban nem győzik a munkát, a kamarai vezető egy pásztor esetét említi, akihez a bejelentése után olyan sok idővel érkezett a segítség, hogy addigra nyája jelentős részét és kutyáját is elpusztították a ragadozók. Másrészt már három esetben halálosnak bizonyult a medvék kábításához használt altató mennyisége (ez sajnos mindig benne van a pakliban), harmadszor pedig a természetes élőhelyek is megtelnek, az áttelepítés sem folyhat a végtelenségig.A megoldás tényleg a probléma komplex, uniós szintű kezelése lenne a gazdálkodók hatékony védelmétől, az országok közti áttelepítésen át végső esetben nagyobb egyedszám kilövéséig. Senki nem akar medvét ölni, de medvetámadás áldozatává sem szeretne válni.