A magyar labdarúgó-válogatott hátrányból fordítva nyert 2-1-re Belgrádban, a rivális Szerbia otthonában, így a csoportkör felénél megerősítette vezető helyét. Kuriózum, hogy Magyarország az első két kalap valamelyikéből kisorsolt ellenfél otthonában tudjon nyerni, ezért is szomorú, hogy hivatalosan zárt kapus volt a Marakanában rendezett mérkőzés, így magyar szurkolók mindezt csak a televízión keresztül élhették át.
Aki időutazáshoz hasonló élményt szeretne, nyugodtan látogasson el a belgrádi Rajko Mitic Stadionhoz. A múltban többször is bő 100 ezres nézősereget felmutató (a Fradi elleni 116 ezer a rekord 1975-ből), a legendás riói létesítmény után Marakanának becézett, 60 éves épület ugyanis egy darabka a múltból – főleg a stadionépítések országából érkezve. Az meg különösen szembemegy mindenféle trenddel, hogy a stadion minden szegletében vágni lehet a cigifüstöt.
A belgrádi a világ legrettegettebb derbijeinek egyike, legendás az a felvétel, amin a kamerás az öltözőfolyosóról indulva végigsétál a Crvena zvezda stadionjában lévő alagúton, majd amikor megérkezik a pálya szintjére, ott olyan, a lelátóról érkező fanatizmus fogadja, ami még a képernyőn keresztül is arcon csapja az embert.
Hasonlóan pokoli hangulat ezúttal nem volt, ugyanis a podgoricai Montenegró-Szerbia meccsen történtek, valamint egy korábbi incidens miatt az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) pénzbírsággal és zárt kapuval sújtotta a szerb szövetséget.
A zárt kapu ellenére nem volt üres a Marakana, ugyanis a 7 és 14 év közötti gyerekekkel töltötték meg az egyik hosszanti lelátót. A gyereksereg kicsiben megmutatta, milyen is lett volna nagyban a hangulat, a csapatkapitány Szoboszlai Dominik vezetésével melegíteni igyekvő magyarokat előbb kifütyülték, majd olyan rendületlenül fújták a vuvuzelájukat, hogy az még a dél-afrikai vb szurkolóinak elismerését is kiváltotta volna.
Leginkább az mutatja a G-csoport visszafogott erejét, hogy harcias nyilatkozatok helyett a visszafogottság jellemezte mindkét oldalt, noha öt válogatott küzd két továbbjutó helyért, reálisan nézve ez inkább egy hármas versenyfutás, amelyben Montenegró egyelőre lépéshátrányban van. Marco Rossi azt hangoztatta, nem tudja, hogyan kell döntetlenre játszani, de azt ő is beismerte, előzetesen elégedett lenne egy ponttal. A szerb kapitány, Dragan Stojkovic nyíltan kimondta, hogy akkor sem történik semmi, ha esetleg kikapnak. Ízlelgessük, hazai pályán, az egyik rivális ellen.
Hogy milyen változáson ment keresztül a magyar válogatott az elmúlt években, arra tökéletes példa volt a belgrádi mérkőzés: Szalai Attila peches öngólja után csak egy kis időre zökkent ki a csoportrangadón, de már az első félidőben fordítani tudott a papíron jobb erőkből álló, de csapatként a katari világbajnokságra való kijutás óta nem annyira működő Szerbia ellen. A második félidőből elsősorban Dibusz Dénes bravúrjai maradhattak meg – fel is harsant akkor az eredménytelen fölénybe talán belefáradt gyerektábor –, ám összességében elmondható, hogy egy ikszes mérkőzésen, nem érdemtelenül nyert Magyarország. A siker értékét növeli, hogy a magyar válogatott a középpálya közepén a sok sérült miatt amolyan vészmegoldást alkalmazott, nem hozta a tőle megszokott szintet, több hiba is csúszott a játékba, de a korai hátrányt, majd a második félidei hazai fölényt is elbírta.
„Ha olyan erős csapattal játszol, mint a szerb, akkor fel kell készülnöd, hogy szenvedni fogsz. Talán túlzottan szenvedtünk, de a szerbek kényszerítettek rá minket” – mondta a meccs után Marco Rossi, a szövetségi kapitány pedig behozta a szívet is a képletbe, amellett Dibusz védései és némi szerencse segítették a csapatot.
Öt éve, a kinevezésemkor magam sem gondoltam volna, hogy ilyen elképesztő önbizalom jellemzi majd a csapatot. Nem emlékszem egyetlen meccsre sem, még vereség esetén sem, amikor ne harcoltunk volna
– emelte ki a kapitány, aki szerint ennek az önbizalomnak az alapja az, hogy a játékosok pontosan tudják, mennyi munkát fektettek bele abba, hogy itt legyenek, legyen szó a Premier League-ből vagy az NB I-ből érkezőkről.
Az ezredforduló óta mindössze másodszor fordult elő, hogy az első két kalap valamelyikéből sorsolt ellenfelet idegenben verjen a válogatott. Legutóbb is Marco Rossival sikerült a bravúr, Lengyelországban, igaz addigra már eldőlt, hogy nem juthat ki a csapat a katari világbajnokságra.
A mostani magyar győzelem viszont nemcsak azt jelenti, hogy sikerült ellépni a riválistól, de a váratlan vereség miatt a szerbek elbizonytalanodtak a saját csapatukban, a szomszédos ország lapjai nem győznek ébresztőt fújni a válogatottnak és a szövetségi kapitánynak, mielőtt még késő lenne. Nagy esély előtt vannak a szerbek, 2000 óta juthatnának ki ismét Európa-bajnokságra, érthető, ha nem szeretnék elszúrni.
Magyarország a csoportkör felénél három ponttal vezet Szerbia, öttel Montenegró, és nyolccal Litvánia és Bulgária előtt. Marco Rossi csapata még nem kapott ki, három győzelme és egy döntetlenje van. És mivel az egyetlen kapott gól egy öngól volt, még azt is elmondhatja magáról Magyarország, hogy az ellenfelek nem tudták bevenni a kapuját.
